2018. február 13., kedd

Üdvözlök mindenkit!

Az időjárás nem akar kedvezni nekem, jó lenne egy 20-30 cm-s hóréteg, de sajnos nincs. De egy igazán napos idő is kedvemre lenne, nagyon régen voltam erdőben, hiányzik egy jó kis filmezés. A legutóbbi képekből mutatok néhányat, de megmutatom a késeimet is. 












Minek nekem kés??? 
Az erdőben, vagy bárhol, ahol ideiglenes lest állítok, bizony szükség lehet zavaró ágak levágására, kisebb cövekek elkészítésére, de tűzrakáshoz, és bizony önvédelmi célból is jól jöhet. Mint ahogy a fotózásban, a megfelelő témához - megfelelő lencse kell, ebben az eseten is, az ágak lecsapásához nagy, erőteljes, súlyosabb kés kell, a tollasság készítéséhez viszont egy buschcraft jellegű kés az alkalmasabb. 

Az egyik kés tulajdonképpen egy német II. világháborús bajonett, amit átalakítottam. Gondoljatok bele. Egy katona vagy hősi halált halt, vagy harc közben elhagyta, és úgy került a földbe. Majd 10 évvel ezelőtt előkerült, a tok lerohadt róla, a nyele törött volt. Sokáig én sem foglalkoztam vele, végül úgy döntöttem, megpróbálom megmenteni. Ahogy csiszoltam, láttam, hogy itt még bizony van acél bőven (~ 4,9 mm). Lebontottam a törött nyelet és letisztítottam. A hegye nem tette volna alkalmassá, így azt nagyon óvatosan levágtam. Nagyon kemény acél, csak türelemmel lehetett levágni és a megfelelő alakúra csiszolni. A bemaródásokat meghagytam, mert nem akartam nagy anyagveszteséget okozni. Olajfából készítettem a nyelet, kydex lemezből a tokot. Most megéleztem, már csak a borotvaél kialakítása van hátra. Súlyos fegyver, lehet vele csapkodni. A száma szinte nem látható, talán a 363 még halványan kivehető. Vajon ki volt a katona aki viselte, túlélte a háborút, vagy elesett, nem tudni, de tiszteletből megtartom.

A másik kés az erdőjárók előtt ismeretes, nagyon közkedvelt és ez nem véletlen, nagyszerű, sokoldalú kés.








2018. január 28., vasárnap

Sziasztok!

Ismét rétisas fotózáson vettünk részt Istvánnal. Az időjárás pocséknak ígérkezett, de napról-napra jobbat ígért a meteorológia. Éjszakai autózás, hogy még sötétben beüljünk a lesbe. Szépen le is értünk, beültünk, a nap felkelt, szép napos délelőttünk volt. Fagyott az éjszaka, ami jó jelnek számított. Sajnos a rétisasok ezt nem tudták, mert nem jöttek. Ölyvek voltak, de semmi lényeges. Majd kora délután megjelent az első parlagi sas, akit követett a párja. Megkezdődött az idegek harca. Fáról-fára szálltak, majd a felhők is megérkeztek, de nem szálltak be. Végül, az utolsó napsugarakban az egyik megmutatta magát, úgy egy percre. Szép madár, gyűrű volt a lábán. Valamivel jobb volt ez a fotózás mint tavaly, de nem az igazi, talán jövőre. Lefelé menet elkaptam két kátyút és eltört a gépkocsi lengéscsillapító konzolja, hétfőn szerviz, és meg is csinálták. A régebbi képekből is mutattok egy párat.







2018. január 13., szombat

Sziasztok!

Pocsék idő van, sem fotózni, sem filmezni nem voltam, sok a munkám is. Utoljára 2017. 12. 27-én tudtam kimenni  lesre. Most jutott eszembe, hogy a darufotózásról nem is láttatok képeket, most mutatok egyet.

Az etetőn nyüzsögnek a madarak, rendszeres vendég a süvöltő és a fenyőpinty is. A sátorfűtésbe vettem két karton gázpalackot, már csak napfényes idő kellene, vagy hóesés. A hétvégén megyünk sasfotózásra, de a rétisasok a jó idő miatt nem járnak az etetőre. Remélhetőleg a héten már lesznek fagyok is, így reménykedem. Sajnos esőt mond aznapra, hát nem tudom mi lesz.

A karvalyról szóló film narrációja még nem készült el, kicsit át is szerkesztettem a filmet. A fordítás elvileg megvan, még egyeztetünk. Amikor az időm engedi, kimegyek a régi leshelyemre, megnézem az ölyvek ott tanyáznak-e még. Ha igen, akkor visszamegyünk Istvánnal, visszük a lessátrunkat, a fűtést, és meglátjuk. Az egyik rétisas műholdas útvonala pont felette van, micsoda nap lenne, ha egyszer csak berepülne egy sárga csőrű rétisas. 




2017. december 22., péntek

Sziasztok!

Na végre!!! Több alkalommal is sikerült kimennem fotózni, velem volt Peti, a másik alkalommal István. Pár nappal a fotózás előtt kifogyott a mag az etetőből, így kissé érdeklődve mentem ki Petivel a lesre. Ennek ellenére, tűrhető napunk volt. A rámpán feljött egy fácánkakas, tehát az elképzelés jó.

Istvánnal kivételesen jó napunk volt, összesen 12 faj fordult meg az etetőn. A karvaly beült szépen középre, tűrte a fotózást, megjött a süvöltő is. Ami igazán meglepő volt, hogy a fotózás végen, amikor István elment, az etető mögötti erdőben megszólalt egy fekete harkály, nagyon szeretem az énekét, nagyon remélem egyszer eljön az etetőhöz. Szép idő volt, a sátorfűtésem tökéletes működött, a -2 C ellenére, kellemes meleg volt bent, a szigetelés nagyon sokat jelentett. Találtam egy üzletet, ahol 850 Ft helyett, 450 Ft-ért kapok egy palackot, amivel 3.45 órát tud üzemelni.

Peti elküldte pár képét, hogy dolgozzam fel, így összehasonlíthattam a Canon 50D és  a Canon 7D MARK II. képét. Hát összehasonlíthatatlanul jobb a 7D, az automata fehéregyensúly a 7D-nél szinte rendben is van, tehát jövőre gépet kell cserélnem. :))) Már csak a videó miatt is.

Új projekt: Vadkamera beszerzése, most keresem a legalkalmasabb gépet.





2017. november 28., kedd

Sziasztok!

Sajnos nem voltam fotózni, sem filmezni, nagyon sok a munkám, az idő is pocsék volt. Ma kimentem a leshez, szétnéztem, és vittem ki eleséget az etetőbe. Most már vigyázni kell, nehogy kifogyjon. Az itató be volt fagyva. Kitaláltam miként lehet majd a vizet megolvasztani az itató közepén, és így odamennek majd a madarak inni. Alulról kivágok egy tíz centis kört, csak a lemez lesz ott. Felerősítek egy üres konzervdobozt, aminek lesz egy nyílása, és lyukak rajta a levegőnek. Azt felerősítem a kivágott lyukhoz, abba beleteszek egy mécsest, az majd felolvasztja a jeget. Majd csinálok képeket róla. Megjött a megrendelt Viltrox távkioldó-távvezérlő (Canon TC80N3), nagyon olcsó volt (Ebay), de meglepően kiváló a minősége. Szeretném megtanulni a timelapse filmek készítését, elkezdem a gyakorlást, az elméleti felkészülésem túl vagyok, már ha lehet ilyet mondani.


A lesbe is beültem úgy tíz percre, amikor is megérkezett a szokásos helyre egy karvaly. Kis idő múlva bevágott a vízszintesre kitett ágra. Hát fájt a szívem, hogy nem vittem magammal kamerát. Nagyon szép ezüst-szürke hátú, karcsú hím volt. Ivott és odébb állt. Vennem kell gázpalackot is a fűtőbe, mert a lesbe már hideg lesz. Ha lehet fűteni, akkor minek fázzak. A két utolsó fotózásból válogattam a következő képeket.







2017. november 12., vasárnap

Sziasztok!

A film ... most meg beteg a narrátor... a lányom szívat :)

Alacsonyan jár a nap, a levelek nagy része lehullott, megváltoztak a fényviszonyok az itatónál. Pocsék idő van, nem tudok kimenni, a munkám is sok, lusta is vagyok :) Rendeltem egy 12 V kis villanymotort a csúszka mozgatásához. Nagyon nehéz egyenletesen mozgatni a kamerát manuálisan. Láttam egy szerkezetet, annak alapján megcsinálom az elektromos mozgatását (VersaSlider). Csak időm lenne, csak az átkozott idő.





2017. október 23., hétfő

Sziasztok!

Nem is tudom hol kezdjem, voltam a lesben, voltam darufotózáson, és voltam filmezni. A lesen nagyon szép a mozgás, a múlthéten még láttam füzikét is. A vízszintet be kell állítanom, 0.5 cm-t megsüllyedt az itató, de most rossz az akkumulátoros csavarhúzóm, újat kell vásárolnom. Szép színek vannak ősszel, érdemes kihasználni. Azaz kihasználnám, ha lenne elegendő időm. Most a lesben készült képeket mutatok, legközelebb majd a darufotózásról írok, és mutatok fotókat.








2017. október 8., vasárnap

Sziasztok!

Részt vettem egy daru fotózáson, hajnalban, már napkelte előtt kimentünk egy helyre a Hortobágyon, és napnyugta előtt már ott voltunk a behúzóhelyen. Volt segítségünk, még nem sok madár érkezett meg, de így is sokan voltak. Nappal nagyon nehéz becserkelni a madarakat, nekem lehetetlennek tűnt. De a reggel és a naplemente mindenért kárpótolt. Érdekes hangulatot vesz fel a puszta amikor megjönnek, messzire hallani éneküket, szépen repülnek, impozáns jószágok. Kár, hogy ott nincs lesem, sajnos nagyon messze van. :) Maga a puszta látványa is jó hatással van rám, valami miatt nagyon szeretem.

Most a lesemből készült képeket látjátok, kissé mérsékelt a mozgás, viszont egy új faj jent meg váratlanul, mégpedig egy kerti rozsdafarkú személyében. Megjöttek a hűtőház ventilátorok, valóban halkan működnek, tesztelni kellene, de olyan lusta vagyok, mint egy lajhár.